Dimbes-dombos tájakon, erdők és gyümölcsöskertek között, a Garadna és a Mogyorós-patak völgyében, Miskolctól 50, Kassától 30 km-re található Hernádvécse területe:1694 ha, lakosainak száma: 976 fő, lakásainak száma 295.
Mindannyian tudjuk, hogy egy falu jövője a múltban gyökerezik, és helytörténetünk ismerete a jövőnk záloga is egyben.
Az egykori Abaúj vármegye területén fekszik. Első hiteles adatunk a településünkről egy 13. századi oklevél, amely a falut Weytha néven említi, és II András árpád-házi uralkodónk idejéből való, 1234-ből. Ez idő tájban a települést német telepesek lakják, akik Beatrix királyné estei őrgrófnőnek az alattvalói voltak és ezért külön kiváltságokkal rendelkeztek. V. István király a falut hűségadományként „Chepan” – 
nak adta, aki ezután felvette a „ Chepan Weyche” nevet. Károly Róbert király a koronabirtokba helyezte el a települést, majd 1326-ban hűségadományként az Ibrányi családnak adja. Ekkor a feljegyzések tanúsága szerint a település jelenlegi területén három önálló falu: Vécse, Szőled és Gálya volt. Vécse és Szőled már a XIV. század elején kettévált, de Gályát öröklés útján csak 1332-ben szakították ki Vécséből. II. Lajos király 1517-ben Vécsét Szőllősi Balázsnak adományozta, aki a Vécsey család első ismert őse.
Az 1640-es évben a török hadak betörtek a térségbe, feldúltak néhány települést, ennek következtében Vécse és Szőled közel egy évszázadra elnéptelenedett. A falvakat az 1730-as években magyar és ruszin telepesek népesítették be, így már 1735-ben törvényszékkel rendelkezett Vécse. A fejlődést a XVIII. Századi kolerajárvány vetette vissza, amely helyben is lázadást okozott. Ez csak tovább súlyosbította az amúgy is kétségbeejtő helyzetet.
1860-ban báró Sargadna János nőül vette Dorner Irmát és hozományként, öröklésként megkapta a vécsei birtokot. 1865-ben Vécse ura malmot építtetett a Hernádon.
A XX. Század elején, 1905-ben Vécse Szőleddel egyesült és létrejött Hernádvécse, majd 1920-ban a településhez került Berekalja puszta és Berekalja tanya.
Az I. világháború után 1919-ben megalakult a Hangya Fogyasztási Szövetkezet, Szeszgyár létesült. A falu lakosságának nagyrésze földműveléssel foglalkozott, de volt több asztalos, kovács, cipész, szabó és hentes is. A II. világháború során lerombolták a település zsinagógáját, a németek átvonultak rajta, a román csapatok pedig megszállták.
Az 1950-es években kialakult a tanácsi rendszer, 1966-ban átalakult közös tanácsi rendszerré, melyhez hozzátartozott Hernádpetri és Pusztaradvány települések is.
A rendszerváltást követően az új közigazgatási rendszerben Önkormányzatok szerveződtek, amelyben Hernádvécse központtal Hernádpetri és Pusztaradvány településekkel körjegyzőség jött létre. 2013-tól az Önkormányzati Törvény változása miatt, Novajidránnyal hoztunk létre Közös Önkormányzati Hivatalt, melyen belül a volt Körjegyzőségünk kirendeltségként működik tovább.